3. rész: Részletek

Sziasztok, itt vagyok a 3. résszel. Bocsi, hogy csak most, minden összejött. Enjoy! - anettxd

Másnap már fél órával a megbeszélt időpont előtt ott voltam. Az éjjel szinte semmit sem aludtam, folyamatosan azon agyaltam, hogy mi is történt. Ha elküldtek, akkor most miért hívtak vissza? Ha pedig jó voltam, akkor meg miért nem maradhattam tovább? Nem értettem, de biztos voltam benne, hogy hamarosan megkapom a kérdéseimre a választ. 

- Miben segíthetek kisasszony? - jött oda hozzám egy biztonsági őr, amikor észrevette, hogy céltalanul kódorgok az épület előtt. 

- Egy kicsit korábban érkeztem egy megbeszélésre és szeretnék még egy kis friss levegőt szívni, mielőtt bemegyek - mondtam mosolyogva. - De köszönöm szépen. 

A fél óra gyorsan eltelt. Amikor megérkeztem azt hittem, hogy meg fogok bolondulni a várakozásban, de aztán az idő sebesen repült. 4 előtt pár perccel bementem az irodák elé, leültem egy műanyag székre és várakozón tekintettem körbe. Az előtérben rajtam kívül három lány és egy fiú volt, ám beszélgetésre még csak lehetőségem sem adódott, hisz amint felmértem társaimat nyílt az ajtó és a tegnapi nőci dugta ki rajta a fejét, engem szólítva. 

- Jó napot kívánok! - léptem be az irodába félénken. 

A helyiség egyszerűen fantasztikusan volt berendezve. A tölgyfa szín dominált a bútorokban, a hatalmas bőrkanapé pontosan ilyen volt. Volt egy sejtésem, hogy nem a nő irodájában vagyunk, hanem a vezérigazgatóéban, hisz lehetetlennek gondoltam, hogy egy kisembernek ekkora luxus kijárjon. Hacsak nem valami természetfelettien tehetséges vagy zseniális emberről van szó.

- Tetszik az irodám? - kérdezte mosolyogva, amikor észrevette ámulatomat. 

- Fantasztikus - leheltem alig hallhatóan. 

- Tegeződhetünk? - kérdezte, miközben felém nyújtotta a kezét.

- Persze, Léna vagyok.

- Réka - mosolygott. - Gyere, ülj le Léna, és beszéljük meg a továbbiakban a teendőket. 

A bőrkanapé eszméletlenül kényelmes volt, a titkárnő fantasztikus kávét hozott nekünk és a társaságom se volt semmi. Én pedig megtudtam végre, mi volt ez az egész cetli-hívás dolog. Mint kiderült, nem azokat küldték el, akiket rosszaknak véltek, hanem pontosan az ellenkezője történt, a jók mehettek haza. A többiek, akik maradtak még három rostán vágták át magukat ahhoz, hogy bekerüljenek a műsorba. Így lehetősége volt olyanoknak is, akik elsőre talán nem tűntek fantasztikus tehetségnek, ám mégis meg volt bennük a tehetség szikrája. 

- Összesen 20 embert válogattunk be a 42-ből. Mindenkire kemény munka vár, nem lesz lehetőség lazsálni, vagy elbliccelni az edzéseket, mert az illető azonnal repül. Olyan táncosokra van szükségünk, akik az életüket adnák ezért, hogy azt tehessék, amiben a legjobbak. Amennyiben bárkinél az érdeklődés lankadásának legkisebb jelét is észrevesszük, szintén kitesszük. A táncolás mostantól nem szórakozás lesz senkinek sem, hanem munka. Munka, mely során valószínűleg többször is össze fogtok roppanni a nagy nyomás alatt, mikor hétről hétre nyolc-tíz koreográfiát kell megtanulni. Nem lesz egyszerű, de a végeredmény érdekében nagyon sokat kell szenvedni. Mellesleg, megéri. Nem feltétlenül az anyagi vonzása miatt, hanem inkább a tánc szeretete miatt. Mit gondolsz, ezen feltételeknek meg tudsz felelni és lennél az egyik háttértáncosunk?

- Öhm... - nagyot nyeltem. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű, de arra nem számítottam, hogy ennyire véres lesz az egész. Úgy gondoltam egyszer-kétszer leizzadok a próbákon, de nem fogok belehalni. Ezzel szemben amit most hallottam... Nos, nem egészen erre számítottam. - Azt hiszem, hogy igen... Úgy értem...

- Mond csak nyugodtan! De ne feledd, minden kimondott szavadnak súlya van!

- Úgy értem nagyon szeretném ezt csinálni, de nem vagyok benne biztos, hogy végig bírnám az iramot. Az életem egy kissé érdekesen alakult és ebben a munkában látom a kiemelkedési lehetőségem, de nincs, aki támogatna és félek, egyedül kevés leszek megbirkózni a feladattal. 

- Emiatt ne aggódj! - halványan elmosolyodott. - Ha mindenki maximálisan odateszi magát, akkor egy klassz csapat jön össze, akik mindenben támogatni fogják egymást. Az eddigi években mindig létrejött a csoport lelke és szíve, akik mindenben segítettek mindenkinek.

- Ezt örömmel hallom. Akkor igen, meg tudom csinálni. Még nem tudom hogyan, de megoldom.

Aláírtam a szerződést, és még néhány részletet megbeszéltünk. Pár nap múlva kell mennem az első órára a koreográfushoz, aki fantasztikus táncost varázsol belőlünk, annak ellenére, hogy nem lehetünk annyira bénák, ha egyszer már beválasztottak ide, Magyarország legnagyobb tehetségkutatójába. 

- Ja és még valami... - szólt utánam Réka. - A versenyzőkkel tilos bármilyen bensőségesebb viszonyt kialakítani. Csak munka és semmi más!