2. rész- Sok sikert!

Sziasztok, megérkezett a második rész is, jó olvasást hozzá! -Witta

Céltudatosan szálltam fel a villamosra, és ezzel a lendülettel indultam el a Lurdy bejáratához is, de amikor az ajtóba értem megtorpantam. Kell ez nekem? Már most sokat veszítettem ezzel az egésszel. A barátaim cserben hagytak ez miatt, és most csak magamra számíthatok.Borzalmas érzés mikor az embernek szüksége lenne valakire, nincs ott senki. Márpedig nekem most nagyon nagy szükségem lett volna a támogatásra.
Mereven bámultam az üvegajtót mikor valaki akkora tempóval rohant el mellettem, hogy majdnem fellökött. Ekkor eszméltem fel, hogy már legalább 5 perce mozdulatlanul állok ott, és bambán lesek ki a fejemből. Az órámra néztem és még 10 perc volt a kiírt időpontig, jobb lesz ha igyekszem, hiszem még azt se tudom hol lesz meghallgatás
Hosszas bolyongás után csak megtaláltam azt az ajtót amire nagy betűkkel ki volt írva hogy: X-Faktor. Amilyen magabiztosan indultam el, olyan bizonytalan voltam most. Ahogy beléptem a terembe minimum 30 szempár szegeződött rám, és ellenségesen kezdett méregetni, nem lepődtem meg hisz új konkurencia érkezett. Viszont ott minden lány olyan zavaróan tökéletes volt, hogy úgy éreztem semmi keresni valóm nincs ott. Tökéletes alak, gyönyörű haj, szép bőr, tehát mindenük megvolt ami nekem nem. Leültem a sarokba és próbáltam össze szedni magam. Ha idáig eljöttem, már nem fordulok vissza.

-Jó napot kívánok! Én Eszterházy Réka vagyok az műsor háttértáncosaiért felelek. Egyértelműen azért vagyunk ma itt, hogy maguk közül beválogassunk egy pár táncost a műsorhoz. Nem nagy válogatás lesz, elindítunk egy zenét amire szabadon kell táncolni, és akiről úgy gondoljuk, hogy megfelelő mozgása van azt küldjük tovább az X-Faktor koreográfusához. Szóval ezek után már csak annyi maradt, hogy sok sikert mindenkinek!
Amint kimondta az utolsó szavakat, a gyomrom apró mogyorónyira zsugorodott, még sose féltem semmitől ennyire. Ez annyira nem az én stílusom. De mindent beleadok hátha lesz belőle valami.
A zene elindult, és testemet átjárta az az ismerős érzés. A pulzusom megemelkedett, és akaratlanul a ritmusra mozogni kezdtem. A tánc iránti szenvedélyem irányított, megszűnt a külvilág és nem volt más csak én meg a zene. Eggyé váltunk és mi uraltuk a termet. A zene szépen lassan fokozatosan elhalkult, majd egy éles női hang ordította: Köszönjük elég lesz! Ez lenne a nagy meghallgatás, mármint ez az egész? Ezek után nagyobb esélyt láttam arra, hogy akár esetleg, talán még nekem is sikerülhet.

-Most körbe fogok járni, akinek a kezébe adok egy cetlit, legyen szíves felírni a telefon számát nevét, és az ajtó előtt lévő asztalra tegye le azt, majd hagyja el az épületet.
Mi? kivágják a rosszakat de a telefonszámukat megtartják minek? Nem is fontos, most arra kell koncentrálnom, hogy az a nő ne jöjjön ide és ne adjon papírt a kezembe. Harmadjára haladt el mellettem, de még nincs papír a kezembe, ez eddig jó. Most viszont megint felém közelít, kinyújtott kézzel, és igen a kezembe nyomta a fecnit. Elkerekedett szemekkel átvettem, ráfirkantottam a telefon számom és a nevem majd kiviharoztam abból az átkozott épületből. Gyors léptekkel indultam el haza felé, az utolsó 200 métert futva tettem meg. Haragudtam magamra, amiért ez sem sikerült, egy ilyen feladat semmi megterhelő nem volt csak ritmusra kellet mozogni. Talán igazuk volt, nem vagyok jó táncos, sőt egyáltalán nem vagyok táncos, talán jobb lenne ha tényleg feladnám a gyerekes álmaim kergetését és keresnék helyette egy normális munkát. Ahogy haza értem ledobtam magam az ágyra és sírni kezdtem. Csalódott voltam, és szomorú, hisz most nincs se barátom, se munkám, se semmim. Egyre inkább kezdtem elálmosodni ott az ágyon fekve, és szemeim már lassan lecsukódtak, mikor a telefonom megszólalt.

-Halló, Lénával beszélek?-szólt bele egy ismerős de idegen hang.

-Igen. Miért?-kérdeztem meglepetten.

-Gratulálunk, ön felvételt nyert az X-Faktor tánccsapatába. Holnap 4 óra körül betudna jönni, megbeszélni a részleteket?

-Ezt most nem értem.

-Nem is kell, csak holnap legyen pontos, viszlát!-és ezzel megszakadt a vonal.
De hisz haza küldtek, akkor miért hívtak fel? Összezavarodtam...