Fél négykor már a villamoson ültem, és haza felé vettem az irányt. Illetve csak szerettem volna, de megcsörrent a telefonom, sms-em érkezett méghozzá Rolitól. Az üzenetben ennyit állt.
"Gyere a megszokott helyre kicsi."
Nem kellett több, tudtam miről van szó, leszálltam a villamosról, fel egy buszra és 10 perc múlva már ott is voltam. Mikor megérkeztem, mindenki hirtelen elhallgatott, és az arcuk is megváltozott, eddig felhőtlenül beszélgettek de amint megérkeztem, mindenki elhallgatott és rám szegezte tekintetét. Kínosan éreztem magam ami, amúgy nem jellemző rám, egyáltalán nem. Zsebre tettem a kezem és halkan köszöntem nekik.
-Léna gyere már egy picit.-intett oda magához Roli. Lassan és bizonytalanul oda sétáltam, majd mikor megálltam előtte percekig csak néztük egymást. A hátam mögé pillantott és rájött, hogy mindenki minket figyel, és arra várnak, hogy mi fog történni.
-Gyere kicsi, menjünk sétálni.-ekkor kezét áttette a vállamon, és elindultunk a nagy utca felé. Imádom mikor kicsinek szólít, évek óta legjobb barátok vagyunk, és mióta csak ismerem azóta így hív. Egy darabig csak sétáltunk, majd sóhajtott egy nagyot, és beszélni kezdett.
-Figyelj, én nem tudom mi a terved ezzel az egész majomparádéval...
-Ez nem majomparádé.-vágtam közbe.
-Akkor műsör, hívd aminek akarod, nekem ez akkor is egy szenny. Pénzért csinálják, nem pedig azért mert ez az életük. Mert nekünk ez az. Nekünk ez az életünk, és nem azért táncolunk, mert pénzt kapunk érte, hanem mert így tűnnek el számunkra a mindennapok problémái, de ezt te is tudod.
-Igen nagyon jól tudom, de egyáltalán nem értem mire akarsz kilyukadni, vagy hogy egyáltalán mit szeretnél mondani.-álltam meg hirtelen egy helyben a válaszra várva. Roli szembe fordult velem, és mindkét kezével megfogta az arcom.
-Nézd, én csak félek, és féltelek. Félek, hogy ha ez neked bejön, és tetszik, akkor már nem fogunk látni, és elhagysz minket, és féltelek attól és téged is beszippant ez az egész hülyeség.
-És ha beszippant akkor meg mi van? Nem hiányoznék senkinek.-néztem mélyen a szemeibe, és vártam a reakcióját.
-De igen. Nekem.
-Próbálkoznom kell, pofára kell esnem, tanulnom kell a hibáimból, mert erre szükségem van, hogy igazán én legyek.-vettem el lassan kezeit az arcomról.
-Léna gyere már egy picit.-intett oda magához Roli. Lassan és bizonytalanul oda sétáltam, majd mikor megálltam előtte percekig csak néztük egymást. A hátam mögé pillantott és rájött, hogy mindenki minket figyel, és arra várnak, hogy mi fog történni.
-Gyere kicsi, menjünk sétálni.-ekkor kezét áttette a vállamon, és elindultunk a nagy utca felé. Imádom mikor kicsinek szólít, évek óta legjobb barátok vagyunk, és mióta csak ismerem azóta így hív. Egy darabig csak sétáltunk, majd sóhajtott egy nagyot, és beszélni kezdett.
-Figyelj, én nem tudom mi a terved ezzel az egész majomparádéval...
-Ez nem majomparádé.-vágtam közbe.
-Akkor műsör, hívd aminek akarod, nekem ez akkor is egy szenny. Pénzért csinálják, nem pedig azért mert ez az életük. Mert nekünk ez az. Nekünk ez az életünk, és nem azért táncolunk, mert pénzt kapunk érte, hanem mert így tűnnek el számunkra a mindennapok problémái, de ezt te is tudod.
-Igen nagyon jól tudom, de egyáltalán nem értem mire akarsz kilyukadni, vagy hogy egyáltalán mit szeretnél mondani.-álltam meg hirtelen egy helyben a válaszra várva. Roli szembe fordult velem, és mindkét kezével megfogta az arcom.
-Nézd, én csak félek, és féltelek. Félek, hogy ha ez neked bejön, és tetszik, akkor már nem fogunk látni, és elhagysz minket, és féltelek attól és téged is beszippant ez az egész hülyeség.
-És ha beszippant akkor meg mi van? Nem hiányoznék senkinek.-néztem mélyen a szemeibe, és vártam a reakcióját.
-De igen. Nekem.
-Próbálkoznom kell, pofára kell esnem, tanulnom kell a hibáimból, mert erre szükségem van, hogy igazán én legyek.-vettem el lassan kezeit az arcomról.
-Tudom, de nem akarlak elveszíteni...
-És nem is fogsz.-vágtam ismét a szavaiba.
-Akkor találkozhatunk, amikor akarod, csak kérlek hagy járjam a saját utam, ráuntam a bandára, arra hogy konkrétan az utcán élek. Egyszerűen meguntam.-ekkor a szemeim már könnyesek voltak, és úgy éreztem ha most azonnal nem lépek le, akkor itt sírom el magam, és azt pedig nem akarom. Megfordultam és elindultam.
Nem szólt utánam, és nem is szólt hogy várj, nem mondom, hogy ezt vártam volna, hisz az előbb mondtam neki, hogy hagyjon hagy csináljak azt amit akarok, de őszintén...jól esett volna.
Semmi kedvem nem volt a tömegközlekedéshez ezért gyalog tettem meg a haza felé vezető utat. Nem sok, fél óra alatt haza értem. Otthon levetkőztem, és vettem egy forró fürdőt a kádban, próbáltam kiüríteni a fejem, de nem ment. Az agyam folyamatosan kattogott, és csak azon hogy helyesen döntöttem-e. Mármint ez a műsör rengeteg lehetőséget tartogat, de abban nem vagyok annyira biztos, hogy a régi banda egy kicsit sem fog hiányozni. De végül is már mindegy, hogy döntöttem. De azt is tudtam, hogy ez a döntésem még jó pár álmatlan éjszakát fog nekem okozni.
-És nem is fogsz.-vágtam ismét a szavaiba.
-Akkor találkozhatunk, amikor akarod, csak kérlek hagy járjam a saját utam, ráuntam a bandára, arra hogy konkrétan az utcán élek. Egyszerűen meguntam.-ekkor a szemeim már könnyesek voltak, és úgy éreztem ha most azonnal nem lépek le, akkor itt sírom el magam, és azt pedig nem akarom. Megfordultam és elindultam.
Nem szólt utánam, és nem is szólt hogy várj, nem mondom, hogy ezt vártam volna, hisz az előbb mondtam neki, hogy hagyjon hagy csináljak azt amit akarok, de őszintén...jól esett volna.
Semmi kedvem nem volt a tömegközlekedéshez ezért gyalog tettem meg a haza felé vezető utat. Nem sok, fél óra alatt haza értem. Otthon levetkőztem, és vettem egy forró fürdőt a kádban, próbáltam kiüríteni a fejem, de nem ment. Az agyam folyamatosan kattogott, és csak azon hogy helyesen döntöttem-e. Mármint ez a műsör rengeteg lehetőséget tartogat, de abban nem vagyok annyira biztos, hogy a régi banda egy kicsit sem fog hiányozni. De végül is már mindegy, hogy döntöttem. De azt is tudtam, hogy ez a döntésem még jó pár álmatlan éjszakát fog nekem okozni.
